Családi kör Reggel van, reggel vagy Mindenki ideges. A ház ura üvöltve tiszta Zoknit keres. Feketés csészével, boglya fejű asszony, ajánlja az égnek, hogy reája rogyasszon. Mintha szélből volna a nagylánynak lába, Sebesen bevonul a fürdőszobába. Hosszú perceken át pingálja a szemét, testvéröccse kiállt: Gyere ki te szemét! Konyha megegében jó pirítós mellett, Nagymama mosolyog, ahogy tőle telhet. Min vigyorog mama?-kérdezi a veje, csupa borotvahab összevagdalt feje. Wc-be zárkózik a legkisebbik gyermek, Most írja a leckét-na még csak ez kellett. Ajtó előtt jár a család furcsa táncot, szemük szikrákat szór, arcuk sok-sok ráncot. Mire a rádió mondja hét tizet, Elromlik a bojler, nem ad több melegvizet. Az asszony begörcsölt kezekkel mosogat, férj jeges vízben sziszegve mos fogat. A nagyleánynak immár fél keze kabátban, a másikba pöttyös kakaós pohár van. Le is önti frissen mosott blúzát, s kabátján vastagon megkent kiflit húz át. Az utcáról szalad vissza a ház ura, lábán cipő helyett megszokott papucsa. A regel számára eléri a csúcsát, a cipőben megleli elveszett sluszkulcsát. Reggel van, reggel van, ideges mindenki, az asszony is elment nincs már otthon senki, bevetettlen ágyon gyűrött párna feszít, s a wc tartály halkan sistereg egy picit.